jegyzetek: 9
itt szocializálodtam a húszas éveimben, és csak az idő tudja majd megmondani, milyen károkkal járt, vagy mit tanított ez a kilenc év nekem. többet nem jövök vissza ide, ez az igazság. ha letelik itt minden szolgálatom, többet nem jövök ide dolgozni, és új fejezetet nyitok. előbb vagy utóbb, de kiderül, mit is tett velem ez a kilenc év, mit befolyásol az, hogy fontos éveket töltöttem itt, és valamilyen szinten… itt nőttem fel? helyes ez így? sosem éreztem a súlyát. nem kötöttem nagy barátságokat, kapcsolatokat, nem fejlesztettem magam és a személyiségem nem lett erősebb, jobb, törvényszerűen komplexebb pusztán azért, mert ebben a munkakörben dolgoztam, ezekben az időkben, ezen a helyen. de amíg itt töltöttem az időt, felnőtt egy új generáció. javarészt idős emberek között voltam. nyugdíjas rendőrök között, kisebbségi komplexusos középkorúak, vagy velem egyidős léhűtők között töltöttem a napjaimat. féltem. nagyon sokszor féltem. magamra maradtam, számtalanszor voltam egyedül. de volt, amikor nem voltam egyedül, és megismertem érdekes embereket. néha olyan volt, mint egy nyári tábor. ittam itt, berúgtam, elhánytam magam és a pihenő időmet töltöttem utána. beszívtam. titokban füvet szívtam, hánytam, átaludtam a napot. volt olyan, hogy semmit sem csináltam és volt, hogy mindent én csináltam. molesztált egy meleg srác, akivel végül jóba lettem, majd összevesztem. többször megfenyegettek, de semmi nem lett belőle. kopott, koszos matracokon aludtam, folyt rólam a víz, vagy átfagytam, wc-k mellett, vagy csótányok és egerek között. hát… ilyen volt. voltam itt nagyon okos, voltam hihetetlen buta, bátor és félős. voltam főnök, beosztott, csicska. voltam kanos, szeretetéhes, vagy egyszerűen semmi sem voltam néha. sírtam is itt, vertem is ki titokban. telefonon lógtam, eleinte állandóan elment a netem, aztán beléptünk a modern világba, amíg itt dolgoztam, és többet nem ment el a netem. kihullott a hajam. megnőttem, elfonnyadtam, újra megnőttem. lett szakállam, volt borostám és voltam teljesen csupasz. voltam itt szép és ocsmány, és sosem szerettem meg itt igazán senkit. sok mindenkit gyűlöltem. az idő eltelt, több időt töltöttem itt, mint középiskolában. több időt, mint általános iskolában. mégsem tűnik annyira meghatározónak. verekedtem, menekültem, bújkáltam és néha nagyon nevettem. pizzát ettem, sörrel öblítettem, valakit megismertem és valakit elhagytam. mindvégig egyedül éreztem magam. itt szoktam rá a kávéra, állandóan kávét ittam, csak öntöttem magamba. itt lettem láncdohányos. itt lettem egyszer-egyszer önmagam, és itt butultam le igazán. itt lettem felnőtt férfi, és ki tudja, talán sosem kellett volna itt maradnom. nem tanultam meg semmit, vagy ha bármit megtanultam, el is felejtettem. csukott szemmel körbevezetek bárkit az állatkertben. és képes vagyok székben elaludni, álmodni, és három órás alvás után kávét önteni magamban, majd rendőrt hívni valakire. ez történt, semmi más. újra felnövök, bátrabb leszek, szebb és érettebb. detti nélkül semmi sem sikerült volna. itt lettem író, költő, és itt lettem megalázott. a feleségem nélkül elvesztem volna.